Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

  Ulicska Tamás

  agabe7@gmail.com
www.gyogyulni.hu

 

 

kezdokep_02_2_400.jpg

 

Légy Üres Edény. A Fény ekkor születik meg Benned.
Belül növekszik, s a Csöndben fogalmazódik.
Akarat és szándék nélkül.

 

Versek, Gondolatok
Legfrissebb írásaim

 

isten_utja_02_400.jpg

 

"Lesznek találkozások...
Amik fenekestül forgatják fel a világod. Érkezni fog valaki,
aki darabokra szed, majd újra összerak,
rávilágít a hibáidra és folyton többre sarkall. Te persze félni fogsz.
Reszketni fog minden porcikád, de a végén úgy is a kíváncsiságod győz
és teljesen átadod magad neki.
Lehet, hogy nem is érted majd miért, hisz Ő csak mesél, nevet, szóval tart.
Támogat, felvidít és közben szép lassan megtanít élni.

De talán nem is tudatosan teszi. Egyszerűen a lényéből fakad.
Derűs, vidám és olyan erősen vonz magához, hogy képtelen vagy ellenállni neki.
Ahogy telnek a hónapok, úgy leszel egyre biztosabb abban, hogy az életed már
sosem lehet olyan, mint korábban, hisz lassacskán teljesen átszínezi a világod.
A szürkéid szivárványszínekre cseréli, és közben te is észrevétlenül változol.
Elindulsz egy úton, amelyre egyedül sosem léptél volna.
És ő ott lesz végig, és fogja a kezed. Melletted lépdel. Vigyáz rád.
Mosolyog. És Szeret."



"Ez a végzetes szerelem. (...)
Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk.
És mégis tovább szeretni."

Leon Uris

11078126_10153195465566730_6239464417754679757_n.jpg


A szerelem mércéje nem az idő. A szerelem az átalakulásban, a változás minőségében mérhető. Néha a leghosszabb kapcsolat élettelen, színtelen, míg egy rövid ideig tartó szerelem mindent megváltoztat. A szív nem nézi az órát - idő nélkül szeret. A szívnek nem számít mennyi ideje ismersz valakit. Lehet a 40. házassági évfordulót ünnepelni, de mit ér, ha kapcsolatukból hiányzik a szeretet? A szívet az együttrezgés vezeti. A rezonancia, mely megnyit, élettel tölt el, boldogít. A közös szívdobbanás, mely hazavezet. És mikor rátalász, az alkímia elkezdődik…
Jeff Brown

 ketten_400.jpg

Nincs más út csak az Isten útja, bármit hoz reám.

Most "vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövőt."

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy szeress valakit,
és hagyd, hogy viszont szeressen.

Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül
és boldogok szerelem nélkül.
Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek,
hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.

Honoré de Balzac


Mert a titkos tanítások, talán titkokra is tanítanak.
Meglátni azt, mi láthatatlan, megfogni azt, mi nem fogható.


Hogyan lehet értelmesen és harmonikusan élni a mai bomlot világban,
melyet az ősi hagyomány "utolsó időknek" nevez?

A nő úgy szép, ahogy van.

5_400.jpg 

 /A versek és dalszövegek jogvédelem alatt állnak!/

fenyben_01_400.jpg

 ,, Az ember sorsán csak az ember maga segíthet.
Az Úr Isten mindössze megadja hozzá a lehetőséget.
Azoknak, kik a nagy Tanítómester szavai szerint élnek, és cselekszenek.
A megváltást minden ember maga kell, vigye, a megadott kulcs szerint.
A baj gyökere ott van, hogy mindezt nem tanítják ám az iskolában.
Minden nap meghozza a maga gondját-, baját, s a maga gyümölcsét is.
A mi dolgunk csak az, hogy megorvosoljuk a bajokat egyenként, ahogy jönnek,
mindegyiket a maga idejében, s hálát adunk a jóért, ami utunkba esik.
Az Úr bennünk él, és bennünk dolgozik.
Isten a mi életünk, és érzéseinken, gondolatainkon keresztül szól hozzánk.”
/ Wass Albert /

  
ne_itelj_400.jpg

   Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

 

sotet_esztendok_01_400.jpg

Sinka István: Sötét esztendők

Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.

Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.

Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
-kastélyt vehettem vón’
gyertyám fénye árán.

Kastélyt vehettem vón’
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek.

 

 

"A Másik Felünket föl lehet ismerni a szeme csillogásából - az emberek az idők kezdete óta
így ismerik föl az igaz szerelmüket."

Paulo Coelho

 

lassalak_400.jpg

Lássalak

Mutasd Magad, lássalak.
Had ismerjem vágyadat.
Had érezzem szívemmel,
Mit szíved rajzol tüzével.

Agabe
2015.07.18. 7:00

varazslatod.jpg

Varázslatod

Esti órák, csendes árnyak.
Csak egy érzés, s némán Te VAGY.

Szívemben már régtől fogva,
S most léptél a holnapomba.
Itt vagy vélem néma csendben,
Szívemben, nem messzeségben.

Adj szívemnek menedéket,
Végtelenben öröklétet.
Szívünk szava virágos rét,
Imánk tüze kettőnkért ég.

Figyelsz rám, s egy könnyet ejtesz,
Kristályként, mit nem is rejtesz.
Megváltva most, szívünk ragyogj!
Szerelmetes varázslatod.

Agabe
2015.07.11. 23:19

ketten_01_400.gif

Ketten

Az idő a MI társunk.
Mellénk szegődtél, s elfogadtunk.
Egymás mellett lépdelve,
Kéz a kézben járunk.

Szíved körül falak védnek,
Ne sérülj, mint sokszor.
Ha kell, pajzsod ölel Téged,
S meggondolod százszor.

Mikor tégy Valód szerint,
S mikor tégy ellene.
Mert múltban sokszor,
És sokat bántottak vele.

De nézd a hajnalt,
Mily csodás a kelő Nap.
Minden sugara Fénnyel köszönt,
S mindent szívből Érted ad.

Ha szíved hagyod, megnyílik.
Napnak sugarát magadban élni.
Ragyogva benned új lét köszönt,
Szépséget hozzá nem lehet mérni.

Csodás perc, melyben ketten ébredünk,
Felismerve egymásban önnön részünk.
Ikerörvény, szívünkben régtől kavarog.
Teremtve némán Isteni Pillanatot.

Agabe
2015.07.09. 10:03

erzes_tudja_02_400.jpg

Érzés tudja

Csodás Világ, Csodás Élet!
Jó érezni, újból Élek!

Virágot látok szemedben,
Mi mosolyt rajzol arcodra.
Ébresztőt fúj szívünkbe,
S élet már nem mostoha.

Hangtalanul belopózva,
Itt ragyog a pillanat.
Lassú léptek, szelíd árnyak,
De kitartón egy gondolat.

Itt vagy újból, igaz lehet?
Nem vagy hamis árnyalat?
Csendes éjben szíved érzem,
S érzés tudja, újra VAGY.

Bármily messze, kies távol,
Szívünk vadul kalapácsol.
Kimondatlan mégis tudjuk,
S érezzük, hogy hiányzol!

Első percben jó barátom,
Másodikban varázsütés.
Harmadikban édes álom,
Néma szívben egyesülés.

Szívünk nyílik, s közeledik,
Álmunk lassan testet ölt.
Holnap égre tekintsél fel,
Nap fényében nincsen böjt.

Néma hegyek, szótlan vársz rám,
S én óvatosan lépkedek.
Égi Anyánk ennyit szól csak,
Szerelmetes Szívetek.

Agabe
2015.07.07. 9:00

vilagokon_ativelo.jpg

Világokon átívelő

Világokon átívelő szerelem,
Itt lángol most is szívemben.
Tüzével szívedbe fényt adtam,
Múltban sokszor érted haltam.

S feltámadva újabb élettel,
Felvértezve szívbéli reménnyel,
Hogy a kor, melybe születtünk,
Némán, már nem tesz ellenünk.

S lásd szívünk csendes virága,
Könnyekkel öntözve a holnapba,
Hogy nyitja végtelen szirmát,
Beváltva kettőnk örök álmát.
Agabe
2015.06.29. 21:40

napot_rajzolj_400.jpg

Napot rajzolj

Szerelem létezésem.
Szerelem gondolatom.
Szerelem végzetem,
És szerelem angyalom.

Bőröd bársonya lélegzetem,
Szemed csillogása éltetőm.
Angyali mosolyod eledelem,
S csókod hozza minden erőm.

Virágszirom minden perc,
Mit véled ád a Teremtő.
Napot rajzolj közös égre,
S ne takarja soha felhő.

Lelkünk színes virágos rét,
Mit pillangó jár csendesen.
Édes nektár álmot hint el,
Együttlétben szerelmesen.

Agabe
2015.06.27. 18:59

egymasnak_teremtve_400.png

Egymásnak teremtve

Szívemben csók nyargal,
Reszketőn szivárvány.
Szépségben meglapul,
Színesedő álmán.

Álmában ébredő,
Kikelet s hajnal.
Véle sok esztendő,
Mit megélhettél bajjal.

Lásd meg a kapukat,
Fényt hozva jelenbe.
Tárd ki a szívedet,
S nézzél a szemembe.

Isteni tűz,
Kettőnkben világol.
Szerelmet érezvén
Szívedben, nem máshol.

Ott vagy a szívemben
Öröklét mezején.
Tudjad a dolgodat,
Lépcsőnek peremén.

Lépkedj hát magadban,
Érd el a szárnyaid.
S ha megvannak, öltsed fel.
Repüljél hajnalig.

Hajnalban megcsillan
Nap fénye arcunkon,
Szívünk majd összeér,
S ragyog fényoldalon.

Egymásnak teremtve
Élhetjük életünk.
Egységben szívünkben,
S új napot festhetünk.

Ecsettel teremtve
Új gyermek arcokat.
Kik vérünkből vérré lesz
Teremtő pillanat.

Ragyogva létezünk,
Örömet megélve,
S kapun majd átlépünk
Örök szerelembe.

Agabe
2015.06.26. 8:50

vilagtol_sem_felem_400.jpg

Világtól sem félem

Álmodtam egy világot.
Melynek szíve volt az élet.
Kék égen felhők úsztak,
S alattuk semmitől sem félek.

Volt három gyermekem,
S te voltál az anyjuk.
Szeretőn hozzám bújtál,
Hisz vigyáztam, mint apjuk.

Megcsodáltam mindhármukat,
Bennük volt a szikra,
Isten fénye felragyogva,
Arcukra volt írva.

Tiszta szemük csillogása,
Csendes nyári eső.
Simogatón végigmossa,
Mit múltunk hoz ma elő.

Könnyes arcunk néma zápor,
Csóktól édes pillanat.
Szívem szólna újra százszor,
Mi múlton pecsétként maradt.

Szívünk hozzál újabb napot,
Mi felragyoghat vélem,
S jövőm véled folytatni,
Világtól sem félem.

Agabe
2015.06.26. 0:02

megpihenve.jpg

Megpihenve

Édes lélek tölgyfaágon,
Madárfüttyös csoda dal.
Leülsz békén fatövében,
S véled szállva úgy nyargal.

Messzi vidék, kies puszta.
Tegnapunknak jussa.
Jelen idő, fogd a kezem,
S ne fordulj már vissza.

Letűnt idő, málló festék,
Kezemben volt régtől fogva,
Mint néma árnyék elsuhanva,
De szabad immár újra.

Minden álmom, minden vágyam,
Megpihenve mostban.
Szép orcádon könnycsepp csillan,
Szertefut, s elillan.

Virágszirom takaróm most,
Illata mi lelket tart.
Békés otthon szívemben van,
Isten ölén csendes part.

Agabe
2015.06.25. 22:35

szerelmetessegben.jpg

Szerelmetességben

Érintem kezeden bőrödnek bársonyát.
Simogatva érzem szemeid pillantását.
Csóktól édes pillanat, itt nyugszik szívemben,
Mindentől jól rejtve, újabb csodát remélve.
S még most is azt érzem, álmodom,
Mikor tekinteted megpihen arcomon,
S lehelve a pillanatba megannyi varázst,
Szívemben olthatatlan szítva izzó parázst.
Szótlanul állva a csendbe meredve,
Megannyi álomkép kelne most életre,
S rajzolná valósággá a leharcolt tegnapot,
Kötéltáncot megjárva mából a holnapot.
Szerelmetes álomkép szüntelenül remélve.
Szülessél meg hát szerelmünkből végre.
Szülessél tisztaság, szabadság fényében,
Szerelmetességben élve szívünk terében.

Agabe
2015.06.17. 23:17

vallomas_03.jpg

Vallomás

Jobban szeretlek, 
Mint éjszakai égbolton,
Csillagoknak ragyogását.
Mint megáradó patak,
Nyugodt tóba csobbanását.
Mint végtelenből megnyilvánult,
Pillanatnak valóságát.
Szerelmesen némaságban,
Élni szíved dobbanását.

Korbácsoktól meggyötörve,
Látni könnyed csordulását.
Hamis szótól távol állni,
S véled lenni néma áldás.
Gyermek hangért eggyé válva,
Összeforrva csodavárás.
Nyisd hát szíved teremtésre,
S fogadd őrzőn szívem álmát.

Nincs más nékem e világon,
Édes ajkad, mit régen vágyom.
Véled tisztán és szabadon,
Szerelmetességben örök párom.

Agabe
2015.06.16. 10:59

tudjad_neman.jpg

Tudjad némán

Van nékem egy virágom.
Pompázatos rózsa.
Szívemben van régtől fogva,
Isten oda berajzolta.

Fogta könnyű ecsetét,
Rózsaszínbe mártva.
Kanyarított szívem mélyén,
Fentről jobban lássa.

Lássa minden örömömet,
Angyaltáncot járva.
S ha lelkem fájón meggyötörve,
Virág szirmát bontsa.

De tudjad némán Kedvesem,
Van egy másik rózsa.
Mit szíved mélyén rejtett jól el,
S azóta is várja.

Várja, hogy a hajnalpírrel,
Üdvözítőn kakasszóra,
Két szív újra egymásra lel,
S egybekelve szirmát bontsa.

S ha élet adja holnapunkban,
Új szár szökken rózsabokron.
Virágot hoz újabb napon,
Szerelmesen, Szép Angyalom.

Agabe
2015.06.11 0:08

 

karacsonyi_uzenet_01.jpg

Karácsonyi Üzenet

Áldott Békés Karácsonyt Kívánok minden Barátomnak,
Ismerősömnek, Szerettemnek, és Mindenkinek,
Ki az előző felsorolásban nem lelné helyét.
Kinek szívében ott lakozik a fény,
csak vigyázza, szeresse a Szent Pillanatot,
hogy áldása beragyogja a mindennapot.
S ki még nem lelte lelkének angyali fényét,
azt kérem mihamarabb szerethesse Isten kegyelmét!
Mert jó az Isten s jót ád, csak nyisd ki szíved, s ragyogjon orcád.
Ragyogja fénye angyalok álmát, csak mosoly, mi szülje további jártát.


Igazi boldogság szálljon a Világra!
SZERETET ragyogja, szüntelen vigyázza!

Imádni az Istent, szeretni egymást!
Üzenik néktek, s küldenek áldást!

Agabe
2013.12.24. 15:43

karacsonyi_uzenet_02.jpg

 

te_magad_leszen_01_400.jpg

Te magad lészen

Az időnk végtelen.
Csak a perc mit fogsz gyötrelem.
A perc, mely olcsón adja magát,
s nevethe hagyja veszni a javát.

Mert a pillanat csendjében lakozik minden,
mi valós, mi földöntúli, mi örök s mi végtelen.

SZERETET.

Tiszta, csendes érzés,
ragyogó fénybe öltözve.
Mi ott lapul mindenben.
Minden csillogó emlékben,
jövőben s jelenben.

Ott várja ébredésed.
S ha eljő a pillanat, harang csendül,
S hangja jelzi angyalok jöttét,
kik szíved azonnal belakják.
S valóra válik örök álmod,
mi igazolja világba jöttöd.
Hát figyelj a csendes pillanatra,
s a néma angyali karra.
Hisz véled szülik pillanatod,
hallgatva a belső hangra.

Könnyed között SZERETET.
Mosolyodban SZERETET.
Új világba elvezet,
S némán szíved megremeg.
Mert tudja, mindég tudta:
Te magad vagy, Te vagy,
Csupaszon, némán, álmod s a vágyad,
Gondod, bánatod, s az öröm mi áthat.
Te magad vagy a SZERETET.
Isten szülte képzelet,
Jobb világba elvezet.
Csak hagyd. Csendben. Vezessen.
S te magad lészen Világszülő SZERELEM!

Agabe
2013.12.24. 15:36

 de_ez_siet_03_400.jpg

"de ez siet ..."

Lelkedben hitem, hisz fényed örök,
S benned még számolatlanul a körök,
Melyeket rónod, s rónunk kéne,
Ha emléked nem égne magányban a fénybe.

Tegnapom s a holnapom folyón átívelve,
Hídomon állok, mostban csendesen szeretve.
Alattam hömpölyög minden múló pillanat,
S Te szívemben vagy, mint mozdulatlan mozdulat.

Végtelen történet, melyet élni sosincs késő,
Nincs is tán szebb, mint egyben a kettő.
Áldomás a pillanat, mit varázsunk szül,
S közben lelkünk az, mi tovább szépül.

Agabe
2013.12.09. 10:30

        

kialtas_01_500.png

Kiáltás

Fájdalmam kiált a világba,
Súlyokat kell vennem nyakamba.
Mit kell még reájuk aggatnom,
Mi az mit még be kell váltanom.

Sorsom lehet e könnyebb immár,
Nem taposni virágok szirmán.
Jöhetne felhő vihar nélkül,
S véle már életem mi szépül.

Végzetem most pallosát tartja,
Nyakamon kötél, s múltam fojtja.
Virágok, mik álmomban nyílnak,
Illatuk édes, s reményt hoznak.

Agabe
2013.11.30. 21:35

    

 egyetlen_viragom_03_400.jpg

Egyetlen virágom

Boldogságom vízre tettem,
S most hömpölyögve visz az ár.
Szívemben egyetlenem Te,
Lelkem féltette szép madár.

Életem sok csodát megélt,
S gondolatom véled immár,
Tőled kaptam újabb esélyt,
Mi szívemben világot jár.

Sorsod kormányosa Te vagy,
S hajód vízen csak tőled száll.
Ha fényed egy napon kihunyna,
Lelkem egy része véle száll.

Mosolyod egyetlen virágom,
Mit szemed leplezve köszön,
S fényében felcsillan tüzünk,
Szüntelen harsog, mi öröm.

Nélküled szótlan pillanat,
Csak némán haló álomkép.
Életem, ha elszállna is,
Üresen megrajzolt térkép.

Agabe
2013.11.30. 19:53

 nema_perc_400.jpg

Néma perc

Varázslatos néma perc,
melyet Néked álmodok,
S ekkor már nem számítnak
tegnapok s a holnapok.

Ekkor csak a pillanat,
mi él, szívünkben dobog,
Láng, mi vágyunk emészti,
s kiolthatatlan lobog.

Agabe
2013.11.28. 3:30

 teremtes_hangja_400.jpg

Teremtés hangja

Múló idő, pergő homokszemek,
Az élet maga, mi örök kezdet.
Folyók gyűjtik éjszaka könnyét,
Kimosva múlt minden szennyesét.
Szakadatlan zuhatag, végtelen ár,
Emléked nem a perc, mi elébed áll.
Holnapod Égre rajzolt új remény,
Örömöddel várandós tarka fény.
Kezünk összefonva, csak szóra vár,
Szíved tárd ki újra, s véled jár.
Mátkád, kit szíved magja teremtett,
Színesen festett élő kép belőled.
Jelen csended magjából kelő,
Érzéki álom, szárba szökő.
Teremtés hangja szívemben szól.
Szüntelen zengve képeket rajzol.
Képeket, mik árnyaktól mentesek,
Mosoly szülte fénnyel szőttesek.

Agabe
2013.11.28. 1:54

 mindenseg.jpg

Mindenség

Hullámzó pillanat a perc,
Nem több, maga a Végtelen.
Megértve ezt Minden leszel,
Vélem születve az Egyetlen.

Agabe
2013.11.28. 1:37

  virag_szotte_almat_400.jpg

Virág szőtte álmát

Szemerkélő eső,
Csendes őszi napon.
Nem szomorú kedvem,
Öröm járja, s hagyom.

Hisz mélyen bennem él,
Pillanat, mit adtál,
Szerelmes nézésed,
Szívedből ragyogtál.

Ajkam hűen őrzi,
Bőrödnek bársonyát,
Illatozva selymeddel,
Kendőt font csókodnál.

Kebleden még hallom,
Szíved dobbanását.
Vágyainkat döntötte,
S virág szőtte álmát.

Agabe
2013.11.20. 11:36