Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szepes Mária (1908-2007) haikui 1.

2012.02.26

HAIKU VERSEK
Az Ember-Istenről
Csillagpor: Versek 1925-1994,
Arkánum Szellemi Iskola, 1994, 201-282. oldal

TITKOS KÓD

Ruháidat ne szaggasd meg.
A lehetetlen után ne epekedj.
Mondj le róla, s egészen a tied.


MÁGIA

Akit birtokolva tartasz vissza,
elhagy tiltakozva, iszonyodva.
Nem megy el, ha nyitva a kalitka.


NYITÁNY

A világtojásban úszik a spóra. Szíve lüktet.
Héj fogja körül, kitörni nem mer.
Hiába várja kívül szabad önmaga: az Isten.


ALKOTÓ

Vigyázz az istenért, mit kívánsz!
Terhes lesz vele érzéktelen automatád,
rosszkor dobja ki, amire már nem vársz.


ÁLLJ MEG!

Minek sietsz, úgyis odaérsz.
Ahová indulsz úgyse oda mégy.
Titkos jelek mutatják a valódi célt.


ELSZÁMOLÁS

Mit tudsz magadról? Az vagy-e,
akivé Önvalód szerint lenned kellene?
Hosszú út ez, botladozás le és fölfele.


URÁNUSZ

Hogy csattog a patájuk! Sietnek.
Az Apokalipszis lovai közelednek.
Vak ostobák pocsolyáikban henteregnek.


ÚTMUTATÓ

Időtlen vagy. Boldog vagy. Halhatatlan vagy.
Ezt az örömhimnuszt énekli lélekmadarad.
Rá figyelj! A mélységben kísértő örvények kavarognak.


BIZONYOSSÁG

Békülj ki magaddal. S a világ megbékül veled.
Tudom ez csaknem lehetetlen, a legnehezebb.
Az anyag csapdáját mégis elkerüli szellemed.


NEMÉN

Akkor van jelen az Örök jelen, ha életed
kiemeled mindabból, ami volt, vagy ami lesz.
Éned sem tudod. Neved, személyed elfelejted.


NE FÉLJ!

Az öröklét hatalmas Arkánuma ömlik beléd.
Feltámaszt, megújít, erőt ad, véd.
Amint rágondolsz végigmos, gyógyít, a tiéd.


VISZONTLÁTÁS

Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.


HIÁNYOZTÁL

ugye tudod? Barátunk sok van.
Részesülünk rengeteg csodában.
De ez az egy időtlen madárdal.


VIGASZ

Jó annak, aki lát, jó annak, aki más mer lenni.
Akkor is, ha üldözik, s kőzápor fenyegeti.
Egyedül ő fog e csapdából kiröppenni.


VÉGTELEN

Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem.
Sohasem kértük, célunk a végtelen.
Jó volt haladni eddig kéz a kézben.


VÁGY

Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád.
Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját.
Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját.


PERSZE, HOGY JÁRNAK ITT

idegen intelligenciák. Csak az emberhez
nem hasonlítanak. Utazó gondolatok, Fények.
Nincs dolguk a relatív idővel, őrült eszmékkel.


DÉMONAIT

az ember vetíti, vámpírrá sűríti.
Mikor veszi észre önmaga ellen teszi?
Eltűnik rögtön, ha égi énjét felébreszti.


KI ÜLDÖZ?

Sarkadban ki tapos? Nézz hátra
végre! Mögötted rohan fényed árnyéka.
Miért rettegsz tőle? Nincs. Lelketlen lárva.


KÍVÁNSÁG NÉLKÜL

Hogy lehet így élni? Nem tudtam soha.
E semlegesség most puha, illatos moha.
Ringat rajta a szelíd, örök dajka.


EGYEDÜLLÉT

ami nem magány. Utas, aki vár.
Nincs köze semmihez, Amit fizet nem ár.
Törlesztés. Jó, hogy többé már nem adósság.


MI A KIÚT?

Embernek nincs. Ember feletti.
A menekülőnek oda kell emelkedni.
Az anyag sátáni maszlag. Az anyag a semmi.


KÖLYÖKDAC

Miért nem kell saját halhatatlanságod?
Csak az a vigaszod, hogy romló húsod
mázsája rajtad súlyosodjon?


HARÁCSOLÓ

Ne hidd, hogy nem kevesebb a sok.
Nedveidben örvénylenek tőle a viharok.
Elsüllyed miatta égi csónakod.


UTAZÁS

Megváltottuk a peronjegyet,
s várunk merengve, csendesen.
Nyüzsögnek körülöttünk bilincsbevertek.


MISZTÉRIUM

A mai fában a holnap virága alszik.
Bennünk is e rejtett mag él, gyümölcsözik.
Hol s mikor? Nem kérdezik akik értik.


VALÓSÁG

Tekints rám úgy, mint magadra,
s szememből rád süt az örvendő hála:
megismertél? Feljutottunk az Ararátra.


SZERETET

Téged az Úr megérdemelt ajándékhoz
juttatott. Aki szeret, az nem birtokol.
Szenvedtél érte. Megérdemelted. Ő az Arkánumod.


KABALA

Aki mer, akar és tudja,
árnyjáték testének pusztulása,
de hallgat. Sok körülötte a Gólem és a lárva.


NYÍLEGYENES ÖSVÉNY

Szeretnék járni rajta boldogan,
énem terhét levetve, láthatatlan
fényként lebegve igazi otthonomban.


FIGYELMEZTETŐ

Könnyű mondani a bölcset,
tenni sokkal nehezebb.
Hallgass tehát és cselekedj!


FELÜLET

Vékony jégréteg alattad.
Előbb-utóbb rianva beszakad.
Keresd a szellemben a szilárd talajt.


MI FONTOSABB?

Ripacs díszletek lidércfénye után rohanni,
s megalvadt anyag szakadékába veszni,
vagy a halhatatlan ige forrását keresni.


RELATÍV IDŐ

Ma élsz. Holnap kiolt egy pillanat.
Vajon csak e pillanatért vagy?
Azon túl vár időtlen önmagad.


NÉVTELENEK

Néha rátok lesek, s ti nevettek.
Felhős, kék búra a léptetek.
Csak álmomban sejtem a nevetek.


SÚGÓ

Néha kimondok valamit, s megijedek.
Úr Isten! E mondat remény, de felelőtlen.
Mégis beteljesedik. Ki súgta helyettem?


GYÓGYULÁS

Szemed élesen mutat minden fontosat.
Lényedbe világosság ömlik. Titkokat mutat.
Az Égi Napból küld feléd szárnyakat.


NEM ELÉG

hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe!
Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe!
Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.


NE ADD FEL!

Használd az agyad! Erőd elhagy,
ha a fényért küzdők közül kivonod magad.
Rád törnek. Felfalnak a képzelet-árnyak.


SZOKÁSOK

Vadhús mindegyik. Beléd nőtt. Kényszerít.
Ezerszer megteszed a fölöslegeset, pedig iszonyít.
Mondj egyszer nemet. E szó föléjük repít.


MÉDIUMOK

Vannak, akik az égbe hallgatóznak,
mások a pokoltól megszállottak.
Kövesd a jó irányt, s nem leszel áldozat.


FELELET

Nem vádollak. A húrt te feszítetted túl.
Ha ösztöneidben vágy és gyűlölet dúl,
nem segíthetek. Csak e válságból tanulsz.


TORZKÉP

A világtükörben a görbe a görbét ünnepli.
Önmaga mását csodálja, perverzül élvezi.
Ami egyenes gyűlöli, elnyomja, megöli.


MEZTELEN

Csupasz testükkel a lelküket rejtik.
Ki meri megmutatni ifjú lélekbimbóit,
kendőzetlen, hamvasán szűz álmait?


KARMA

Forog érdesen zúgó csiszoló korongod.
Ha fáj is a fazetta, amelyet sorsod hozzányom.
Csillogó ékkő alakul tőle: Isteni Önvalód.


KOMMUNIKÁCIÓ

Lelked immunrendszerét töltöd fel,
este a kimeríthetetlen Fény-Elixírrel!
Fogd fel morze-jeleit: a halál mulandó, örök az élet.


EMLÉKEZŐ

Mennyivel könnyebb a nehéz is,
amint megleled a lét összefüggéseit,
villanó fényszálai elvezetnek a végtelenig.


HOSSZÚ ÚT

Levetett jelmezekre, szamszkárákra
visszanézve elrémül az, aki felhalmozta.
Boldog mégis, hogy végre túl van rajta.


ŐRÜLT PÁRKA

Miért kell időzni a relatív időben,
mikor ez az idő hazug. Idő nincsen.
Mégsem engedi el azt, aki tovább szövi rémülten.


ALKONYI RÉSZEGSÉG

Már intenek a bolygók: erre-erre!
S te emelkednél boldogan az időtlenbe,
de itt tart még ítéleted vasketrece.


OSTOBA KÖVETELŐ

Más bolygóra akarok születni!
Ahol a vak butaság nem ily tengernyi,
S szelíden ringatnak az éj és nappal iker-erői.


ÉBREDJ

Teremtő vagy! Félelmetes, hogy elfeledted.
Kívánságaidat szürreális meseként összekeverted,
vigyázz az istenért, hiszen mind teljesülnek.


DÖNTŐ

Itt a végső elszámolás ideje önmagaddal.
Bomlani kezd benned Bábel tornya,
A nyelvzavar megszűnik azonnal, ha megérted
melyik közülük az igazi varázsszavad.


CSAK ARRÓL VOLT SZÓ

hogy könnyebben viseled az elviselhetetlent.
Tudod az értelmét, miért ontasz annyi könnyet?
Engedd el azt, akit mindennél jobban szeretsz.


NAGYON HALK

a zizegő hang benned. Rezonancia,
amit feléd küld a láthatatlan hárfa.
Figyelj rá. Mindig neki van igaza.


BETELJESÜLÉS

a vágy halála. A bolond csörgősipkában,
a bölcs világtól távol, erdők magányában
keresi ezt az egyetlen utat a szabadságba.


MEDDIG?

Mennél már, persze. De tükör szobádban
ott állsz rengeteg káprázat alakban.
Erőid őket éltetik, kezükben vagy.


VISSZAVENNI

Azt kellene tőlük. Alattomosak. Nem könnyű.
Érzéseiddel elhitetnek. Fegyverük édes és keserű.
A testi öröklét csaló igézete. Narkós derű.


KERESD MEG

a Mestert magadban. Máshol nem találod.
Ne fuss csalók után. Ők csak lidérclángok.
Szakadékban nyálkás hüllőtestek várnak ott.


SZELLEMED

Jákob lajtorjája. Oxigént termel magasabb
hatalmak Szellemének. Általad találja meg a hidat,
amely a kárhozatból kivezeti az embert.


VANNAK ŐK

nem egyszer érzed, néha tudod is.
De csodáiknak ostobán hátat fordítsz,
Ha markolod örökkön a föld múló javait.


LEBEGŐK

Aki tiszta marad, nem a földön jár.
Puha levegőn rugózik a lába. Néha megáll.
A csillagot nézi, amely mutatja célját.


KÉRDEZŐ

Mi dolga itt annak, aki szán és jót akar?
Úgy nézik ki maguk közül, mint csodabogarat.
Fedél nélküli idegen, hontalan.


KÖTÉS ÉS OLDÁS

Már nincs csomó, mely ne lazulna.
Alig akad esemény, ami görccsé rándulna.
De nem hiszem, a sors érzékeny pontot ne találna.


NE FÉLJ

a tiszta Fénytől. Nem éget, nem vakít.
Ahol fáztál addig, ott gyógyít, melegít.
Útvesztődből elérkezel otthonodig.


ÍTÉLET

Hóhérok a hétköznapok. Kötelük nyakadon feszül.
Ha kirúgod magad alól a zsámolyt, kiderül,
tested üres zsák, lelked felrepül.


FÉNYHORDOZÓ

A szelíd, szegény, körülmetélt rabbi
nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni.
Gyilkos hívei miatt, a kereszten ma is hullanak a könnyei.


CSŐCSELÉK

Az ember csak félreérteni tud?
Megváltója fejére tüskekoszorút húz.
Titokban pogány. Igazi vezére a Hadúr.